2.Fejezet~ Előverseny

Reggel hatalmas fejfájással kelek.
Az utolsó emlékképem az, hogy miután ez a Bieber gyerek felhúzza az agyam megállás nélkül öntöm magamba azt amit éppen elém tesznek. Lehet nem kellett volna annyit innom.
Csoszogó léptekkel haladok ki a szobámból ami a folyosóra vezet, majd balra egy hosszú úton a fürdőbe. Falakon lévő festményeket minden reggel tanakodó fejjel lesem végig hogy ki az a végtelen türelmes ember aki órákat belevetve megalkotta ezeket az ablaknyi díszeket.
Értelmetlen hülyeségek.

Csap alá nyújtva kezeim vizet engedek bele majd hirtelen mozdulattal arcomba fröcskölöm a vizet ezáltal lemosva rólam minden fáradtságot.
A hideg hatására szemeim villám csapásra tágra, éberre nyílnak.
Hullámos hajamon nem kell sokat fésülnöm, majd lófarokba összekötöm. A sminkemmel sem kell sokat bajlódnom, csak szempillaspirált teszek fel ami kiemeli a kék szemeimet és egy egyszerű, színezett ajakápolóval szebbé teszem a hatást.
Készülődés végére telefonom pittyogása belepi az egész folyosót, majd gyors léptekkel befutok a szobámba, hassal belehuppanok az ágyamba és a telefonért nyúlok.
"Önnek egy új üzenete érkezett!"

Natalie: "Helo csajszi! Ráérsz ma? :)"

Victoria: "Szia. Még ma átszáguldom párszor a pályát, hogy a siker biztos legyen, utána beülhetünk a kávézóba kajálni."

Ennyivel le is tudom a mai programomat és elindulok egy mához illő szettet keresni.
Egyszerű mégis vagány szerkóban lépek ki a hatalmas ajtómon, kocsi kulcsomat előkapom az előttem álló szépség felé emelem majd megnyomom, az ajtónyitó gombot ami teljes egyszerűséggel egy jelzés kíséretében felfele gördítí a kocsi ajtóit.
Mindig megtud lepni ez a járgány annyira tökéletes, nagyot szippantva a levegőbe megindulok és beszállok.
Kényelembe helyezem magam, kuplungot tövig benyomom majd beindítom.
- Gyerünk édes!- Lassan engedem fel a kuplungot
Fokozatosan egyre jobban nyomom a gáz pedált.

Hatalmas elmosódások látszanak a házak helyett, az adrenalin szintem egyre jobban növekszik, ahogy közelebb érek a belvároshoz, könnyedt, éles mozdulatokkal kikerülöm a hétköznapi embereket az autóikkal, akik néha dudálással vagy "Te őrült" kijentésekkel díjazzák tettemet. Hosszadalmas utcák után a versenypályán értem ki.
Sötét motel szerű házak veszik körül a hatalmas utat ami elnyúlik a végtelenségbe. Sehol egy lélek sem, hisz nappal van. Lassan a rajt vonalhoz gurulok, várok pár másodpercet majd a betont felfaralva elindulok. Az a kegyetlen gyorsaság ami körül vesz a magasba repít.
Imádom a munkámat!
Két soros futam után késznek érzem magam, majd a belvárosban a megszokott gyorsasággal haladok. A kávézó mellett leparkolok és egyből a telefonomat kezdem nyomkodni. Ilyenkor a külvilág elhalkul és csak a telefonra figyelek olyan, mint az autóversenyzés.
Kocsim pittyegéssel jelzi bezárulását, én egyszerűen előre sem figyelek csak megyek egyenesen mire egy kisebb lökést érzek a vállamon, majd felkapom a fejem.
- Ne haragudj, jól vagy?- Csak meredek lefagyva az előttem álló ilyedt fiúra
- Őőő... Igen, semmi baj!- Lök felém egy édes mosolyt, majd tovább fut
Azok a csillogó kék szemek megbabonáznak. Gyors egyszerűséggel kiverem fejemből majd belépek a kávézóba és helyet foglalok.


Már öt perce várom drága barátnőmet, mire hosszú barna hajával belibben az ajtón, és hatalmas mosollyal felém halad.
- Nem szokásod pontosnak lenni igaz?- Nézek felé
- Ahogy neked sem.- Vág vissza
Elmosolyodok mondatán, majd intek egy pincérnek.
- Na, és mivan veled?- Pillant rám- Várod a versenyt?
- Melyik versenyt nem vártam még?- rákacsintok majd felnézek a pincérre- Egy tojásos salátát kérek narancslével. Natalie?
-Nekem egy forrócsoki elég lesz.
- Egy forrócsoki?- röhögök felé- Csirke falatokat hozzá?- Tör ki belőle is a nevetés
Szemeivel hunyorgatni kezd, majd a pincérre tekint.
- Egy forrócsokit!
A fiú csak bólint, majd a pulthoz sétal.



- Fel se tudom fogni hogy csinálod!- Enged előre az ajtón
- Micsodát?- Értetlenkedek
- Annyit eszel, mint két terhes nő, és meg sem látszik rajtad!
- Jók a gének.- Ülünk be a kocsiba, majd barátnőm felé nézek- Csatold be az övet!
Ideje sincs megszólalni, egyből taposok a gázra és hajtok előre, míg egy hatalmas torlódásba nem érünk.
- Na ne már!- Mérgesen mordulok fel
- Türelem rózsát terem.- Mosolyog rám
Épp ahogy a piros lámpánál megállunk jobb oldalom mellettünk álló fehér kocsira kapjuk a fejünket. Az autó ablaka lassan, drámaian húzodik le, majd most jön amire végtelenül nem számítok.
- Bieber!- Összeszűkitett szemekkel figyelem arcát
- Már a nevem is tudod, kicsi lány!- Gúnyosan felnevet, majd felhúzza öntelt vigyorát amit legszívesebben letörölnék
- Az ott Nate?- Bökött vállba Natalie- Nate!- Szól át, majd nagy meglepetésünkre ő hajol elő az anyósülésen
- Sziasztok!
Mi jöhet még? Érzéstelen, meglepődött arccal figyeljük őket.
- Na egy verseny Victoria?- Emeli ki a nevem
Honnan a francból tudja a nevem?
- Közterületen vagyunk te ostoba!
- Mert amit csinálsz az legális, ugye drága?- Nevetnek fel- Na mindegy akkor ha gyáva vagy...
- Rendben!- Vágok szavába
Nem akarom, hogy azt hidje hogy ő nyerte a szócsatát. De tök mindegy, mert simán leelőzőm, célba érek és legalább visszavesz a képéből plusz békén hagy!
- Elkapnak a zsernyákok aztán inthetsz a futamnak Victoria!- Feldúltan néz rám Natalie
- Ez csak egy kis autózgatás, nem nagy ügy!
- Sárga a lámpa!- Szakít meg Bieber
Egy szúros pillantást vetek felé majd megmarkoltam a kormányt, és elkezdjük bőgetni a kocsikat.
A feszültség egyre jobban fokozódik érzem, hogy hamarosan zöld lesz és rálépek a gázra.

Kacskaringózva kerüljük ki az akadályokat, egymást leszorítva próbálunk nyeréshez futamodni, de még magunk se tudjuk merre lesz az utunk.
Egy egyszerű kerüléssel megelőzöm ellenfelem, majd hatalmas villogó fényekre és szirénázásra kapjuk fel fejünket.
- Basszameg!- szidkolódok idegesen
Gyorsabbra veszem a tempót, addigra a Bieber gyerekkel fej-fej mellett haladunk.
- Annyira tudtam!- Mondja idegesen a mellettem ülő lány
- Hé!- Kiabálásra figyelek fel- Rázzuk le őket!- Kacsint felém
- Aha, aha, hogy te nyerd meg igaz?- Nevetem ki
- Nem. De gondolom te se szeretnéd a sietten tölteni az éjszakád és talán a versenyed estéjét is!
Sajnos igaza van, semmi pénzért nem hagynám ki!
- Jó.- Egyezek bele
Egy ágazódásnál szétszéledünk, majd két irányba indulunk. Egy nagy emeletes házat kikerülve újra egymás mellett kötünk ki, míg egy hatalmas szakadék előtt csikorgatva nyomom a féket.
- Figyelj!- Üvölt fel Natalie
Mintha előre megterveztük volna az egészet, pár miliméter válszt csak el a szakadéktól.
Hatalmasat sóhajtok megkönnyebbülésem jeléül.
Megfordulok és kerestem a fehér autót, miből Bieber int egyet majd körkörözve nagy port csinál és elhajt ezzel lehetőséget adva elszökésünknek, hiszen a zsaruk így nem találnak ránk, egy ideig...
- Nem is olyan rossz ez a fiú!- Bök oldalba a mellettem ülő barnaság
Csak megforgatom a szemem és Bieber után eredek.
Hallom a szirénákat, de késő. Nem látnak minket a porfelhő miatt és amúgy sem tudnának utólérni minket, azokkal a semmit nem érő autóikkal.
Bieber túl jó, veszélyesen jó!