2014. október 31.

4. Fejezet~Örök győztes

Ledermedtem állok Bieber előtt, arcomra halál fehér szín telepedett, és szidtam magam belülről.
- Az nem az enyém!- Jelentem ki teljes egyszerűséggel.
- Ó, tényleg?- Gonoszan vizsgálja az ékszert.-  Akkor erre már nincs szükségem.- Lendít egyet a karján majd eldobja a tárgyat ami a csatorna lefolyójába esik. A sikítás szélén állok, de tartom magam, hogy le ne bukjak mindenki előtt hogy Biebernél voltam. Sőt az egész dolog félreérthető, hiszen ennél a stricinél voltam, és a boxerei közt nyúlkáltam, undorító.
- Emelném a tétet.- Lép felém kacskaringózva.
- Mennyit emelnél?- Húzom ki magam.
- Nem a pénzt emelném. Azt akarom hogy ne próbálj betörni a házamba, egyszerűen kerüld el.- A körülöttünk lévő emberek rideg csöndben figyelnek, és minden szavunkat elemzik.
- Semmiért nem mennék abba a házba.- Nevetek, hogy simítsak a helyzeten.
- Így legyen, Victoria!- Kacsint, majd visszasétál autójához

- Figyelem emberek, figyelem!- Mindenki a hang irányát keresi.
Meglátunk egy magaslaton álló barna bőrű embert.
- Várjátok az év legnagyobb versenyét?- Üvölti, ezzel Bieber vs. Parkerre célozva.
Az ember sereg tengerként hullámzik előttem, egyetértő kiáltásuk bezengi az egész utcát. Felfoghatatlan a mai napig számomra hogy ez a sok ember miattunk, autóversenyzők miatt vannak itt, hogy mi szórakoztassuk őket, hiába legális a dolog így még nagyobb élvezetet nyújt.
- Akkor a versenyzőket kérem hogy induljanak a járműveik mellé!- Veszek egy nagy levegőt, és sétálok a kocsim felé. Minden autós fennhordott orral, ütemesen, némelyik fent tartott kézzel elindul  az autójához. De senki sem akkora nagy szám, mint Bieber. Lányok hada veszi inkább körül, akik végig simítják minden mocskos helyet rajta így biztatva őt. Ő nem foglalkozik ezzel, gúnyos, nagyképű, idegesítő vigyora ott lifeg az arcán, és megy előre.
- Victoria, te komolyan őt bámulod?- Hitetlenkedve fordít maga felé Natalie.
- De csak is undorodva.- Lépek grimaszolva a jármű felé.
-Tapsoljuk meg a versenyzőket!- Kiált a férfi a mikrofonba mire a tömeg tombolni kezd.
A verseny kezdődik.

Idegesen markolom a kormányt, és méregetem az előttem lévő utat.
Sose féltem, mindig is magabiztos voltam mert tudtam hogy győzök, de most bekell látnom, hogy Bieber nagyon jó, vetélytársamat leltem benne.
- Hé, cica!- Kopog valaki az ablakon, mire automatikuson lehúzom az ablakot.
- Mondd seggfej!- Nézek át az ülésen, álvigyorral.
- Ma veszíteni fogsz, készülj fel!- Gúnyosan felröhög, majd felhúzza az ablakát.
Hihetetlen mennyire feltud húzni a szimpla jelenlétével.
- Majd meglátjuk!- Mondom magamnak, és megbőgetem a motort, jelezve hogy iparkodjanak már.
- Mehet a menet?- Kérdez a vezérkar, és minden versenyző mint a hülye gyerek nyomni kezdi a dudát, kivéve én és Bieber.
- Kérem az inditó csajokat!- Jelenti ki egy csepp kacérsággal a hangjában.
Három vasalt hajú, agyon sminkelt, mini ruhában lévő olcsó nő tipeg az autósok közötti résekkel szemben egy zászlóval a kezében. Minden férfi kocsis dudálni kezd, a tömegben a férfiak fütyülnek a látványt látván, én csak megforgatom a szemeim.
- Felkészülni!- Egyre jobban ver a szívem, el sem hiszem hogy elkezdődik.- Kész.- A lányok felemelik a zászlót, a kezem szinte csúszik a kormányon az izzadtságtól.
- Rajt!- A zászló lassan a földre hullik, én idegesen a gázra lépek, így csikorgatva belevágok a nagy futamba.

Az idegesség, izgatottság, és a félelem úrrá lesz rajtam, érzem. A gázpedált tövig benyomom, és megelőzök minden lassú autóst, végül Bieber mellett kötök ki.
Éles kanyarokat faralok, és minden akadályt megpróbálok kikerülni, de még mindig mellettem van. Egyre erősebben szorítom a kormányt, váltok, és felengedem a kuplungot, majd megint teljesen benyomom a gáz pedált. Elé vágok, ez már siker. Diadalmasan elvigyorodok, és a visszapillantóba nézek, de abban a pillanatban elém vág.
- Hát ilyen nincs!- Felmordulok, és betörekszem a kocsi mellé. Egy szűk sikátorra figyelek előttünk, keskeny, nem fogunk elférni egymás mellett. Teljes gyorsasággal hajtom az autót, már csak negyed rész kell és megelőzöm a sikátor előtt. Bieber tiszta logikátlanságával bevág mellém, mire autóink összeérnek a másik oldalt a falat súrolják.
- A visszapillantóm te barom!- Kiabálok át neki, képtelenség hogy meghallja.
Hosszas csikorgás után, megrongált autóval haladtunk egymás mellett. Mr. Lee kifog nyírni!
Az utolsó előtti íves kanyarba farolva befordulok, de Bieber belecsúszik a kocsim hátuljába.
- Kicsinállak, te őrült!- Harapok idegesen a számba.- Meg kéne leckéztetnem ezt a fattyút.-Motyogok magamban. Száz méterre egy kisebb kuka sereg sorakozik előttem, egy hirtelen mozdulttal beállok Bieber elé, hogy kitakarjam a sok szemetest.
- Gyerünk, Victoria!- Gondolom magamba.
Rohamosan közeledek feléjük, mikor az utolsó pillanatban kikerülöm őket, de az a szerencsétlen nem jár sikerrel. Az összes szemét, trutymó az autójára borul mitől nevetni lett kedvem. Gondolom milyen ideges lehet, szinte elképzelem a dühös arcát. Annyira elkap a nevetés hogy észre sem vettem, hogy újra mellettem megy.
Már csak az utolsó kanyar van. A többiek sehol, a távolban szinte látni azt a rengeteg embert. Ívben haladunk fej-fej mellett. Már a sírógörcsöt érzem a mellkasomban. Nem győzhet le! A pedált már átszakítottam a kocsin. Már nincs sok vissza, két méterre haladunk, és átmegyünk a szalagon, legalább 50 métert fékezve. A meggyötört kocsit leállítom, és megtörlöm a verejtékes arcom.
Akkor most ki is győzött?
- Istenem segíts meg!- Könyörögtem majd kinyitottam a kocsi ajtaját.
- És a verseny győztese..- Ekkor a lemaradott versenyzők is befutnak lomhán.- Húsz centiméterrel Victoria Parker!- Hatalmas kő esett le szívemről, és belül tomboltam. Natalie a nyakamba ugrott, a társaság körém gyűlt és a nevemet kántálják. Megfogalmazhatatlan boldogság gyülemlik össze bennem, és ami még boldogabbá tesz hogy legyőztem Biebert.
Hátam mögé pillantok és látom, ahogy becsapja idegesen a kocsi ajtaját, belevág kettőt, és elsiet.

- Hatalmasat arattál, megint Victoria!- Fordulok az ismerős hang irányába.
- Nem megírtam hogy felejts el?- Semlegesen vizslatom.
- Ne legyél ennyire kiakadva, hiszen megnyerted. Vagy féltél hogy legyőz?- Fél oldalasan elvigyorodik.
- Örök győztes vagyok.- Kacsintok.- A győzelmemet pedig itt, és most megünnepeljük!- Kiáltok fel hangosan, mire mindenki egyetért.
- Ez hatalmas este lesz.- Szól hozzám a barátnőm.
- Emlékezetes.- Figyelek felé.


A hatalmas utcát ellepik a fények, a zene túl ordít minden zajt. Utolsót igazítok csillogó, sokat mutató koktél ruhámon, és Natalieval belobbanunk az átjárón. Az emberek idejönnek, gratulálnak, majd tovább haladnak. Esküszöm mintha megszültem volna. Nem fogom kímélni ezt az éjszakát.
-Tegyünk olyat, amit holnap megbánunk!- Gonoszan vigyorodok Nataliera, ő csak kétségbeesettem figyel.
Bevetem csábító mosolyom, és egyből helyes fiúk tekintetével játszom, egyet annyira végig bámulok hogy háttal haladok előre, mire beleütközök valakibe.
- Sajnálom, hogy olyan nagy a segged, hogy nem férsz el.- Kedvesen vigyorog Bieber a képembe.
- Ennyire ne legyél mérges, hogy egy lány legyőzött.-Hajolok vészesen közel hozzá, ő csak tovább vigyorog, néha a számra pillant.
- Hagytam magam.- A derekamért nyúl, és közel húz magához.
- Jobbat nem tudsz kitalálni?- Fonom kezeimet a nyakába, egyre több tekintetet érzek magunkon.
- Inkább mutatok jobbat.- Keze csiga lassúsággal csúszik lejjebb, másik kezével az arcomért nyúl. Megnyalja a száját, ami magával ragad, és észreveszi, hogy bámulom mert elmosolyodik. Egyre gyorsabban veszem a levegőt, közeledik felém, mikor már majdnem megcsókol hangosan elnevetem magam.
- Most mi van?- Összevont szemöldökkel figyel.
- Te komolyan azt hitted hogy megcsókolhatsz?-Nevetek fel jobban, és elsétálok a pulthoz, tétlenül ott hagyva Biebert.

- Egy vodka-narancsot kérek!- Szólók a pincérnek, mire egy vészesen helyes fiú ugrik elém.
Olyan ismerős...
- A mai nap sztárjának egy vodka narancs.-villantja meg mosolyát.
- Ez hízelgő.- Figyelem mit csinál.
- Hát nem? Te vagy itt a leggyönyörűbb.- Tárja szét karjait, mire elpirulok, és mosolyogva eltakarom az arcom.- Egy szenvedélyes ital, erős ütő hatással, a szép lánynak.- Teszi elém a piát.
- Köszönöm szépen.- Veszem el, hálásan.- Hogy hívnak?- Eljátssza ahogy leporolja a vállát, és kihúzza magát, amitől nevetnem kellett, és ő is viszonozta.
- Jason.- Mondja aranyosan.- És téged, Victoria?- Megforgatom hitetlen kedve a szemeim.
- Inkább megyek táncolni.- Kacsintok a fiúra.-Esetleg csatlakozhatsz.
- Ó, eléggé két bal lábas vagyok, de mehetek.- Int társának és átugrik a pulton.
Megfogom puha kezét, ahogy tekintek feljebb látom, hogy tetoválás fedi szinte egész alkarját. Besietünk a tánc parkett közepére, az az a versenypálya közepére, hátat fordítok, kezét enyhén a derekamra teszi, és táncolni kezdek.
Nem veszem észre a külvilágot, csak a zene szól a fejembe, átadom magam az estének. Hirtelen a keze lecsúszik a fenekemre, és belemarkol amitől szemeim kipattannak, és késztetést érzek, hogy pofán vágjam és ott hagyjam. Lassan megfordulok és Bieber perverz tekintetével találom szembe magam.
- Mi a fasz? Jason?- Állok idegesen.
- Megunt, és átadott.- Közellép hozzám, de én automatikuson hátrálok.
- Hogy neked mindent elkel rontanod.-Kezdek bele hisztimbe, mire egy pincér apró kék italokat osztogat egy tálcán.
- A ház ajándéka!- Egyből oda kapok, és egyszerre kettőt veszek el, majd lehúzom.
- Nem sok az pici lány? Nagyon ütős.- Néz össze a két fiú.
- Drog van benne.- Undorral mosolyog rám Bieber.
Szemeim egyből az italra vezetem, nagyra tágult szemekkel nézem az immáron üres poharat, sokk hatásának köszönhetően leejtem a poharakat a kezemből, amik összetörnek. Lassan a szilánkokra pillantok, majd vissza Bieberre, aki rosszalóan néz. Egyből hátat fordítok neki és elkezdek rohanni a tömegből kifelé.
Nem tudhatja meg senki sem, hogy ittam ebből a valamiből és még kettőt is...

Egy ház sarkába kuporodok le. Csak ülök és egyre furcsább minden... Hirtelen az adrenalinom az egekbe ugrik és úgy érzem, hogy feltudnék mászni a Mont Everestre. Ujjaim remegnek, csak nem tudom mitől.
- Csak nem hat az anyag?- Guggol le velem szembe Bieber.
Szemeim összehúzni, álkapcsom megfeszítem, szemmel láthatóan egy mozdulatommal kinyírná, Biebert. Miért kell ennek mindig, mindenhol ott lennie?
- Segítek.- Szólal meg hirtelen és felém nyújtja egyik kezét, amit félve de elfogadok.- Elviszlek magamhoz.

2014. szeptember 20.

3.Fejezet~ Házlátogatás

Szótlanul ülünk egymást mellett hazáig, vagyis a házamig. Bieber jár a fejem, nagyon ügyes veszélyben van a címem, ha nem nyújtok száztíz százalakékot végem. Esni fog a tekintélyem és lesznek haragosaim is, hiszen pénzt veszthetnek ha nem nyerek mindig az első helyre tippelnek engem, Mr. Lee pedig fizeti a versenyre való nevezésem is valamint a tagdíjam ha nem kapja meg a pénzét ő is kiakad rám. Biebernek nincs tagságija! Egy ördögi vigyort húzok arcomra.
- Mi ez a vigyor?- Mosolyodik el Natalie is
- Biebernek nincs tagdíja, sem tagságija!- Húzom még elégedetebbre a vigyort
- Pedig azt csak nálad tudja rendezni! Szerinted Nate nem szólt neki?- Húzza el száját
Csak megrántom vállam, nagyon remélem. Apropó Nate! Mit keresett ő Bieber mellett? Ezt csak tőle tudhatjuk meg!
Előkapom telefonom zsebemből és az útra, valamint a telefonomra egyszerre figyelve írok neki IMessagen.

Victoria: "Új haverod van, Nate?"


Barátnőm elé dobom a telefonom aki csak elvigyorodik rajt.


Lassan állok fel a kocsifelhajtóra, majd benyomom a kéziféket. Észre sem vettem a nagy gondolkodásban, hogy nyugodtan vezettem hazáig.
- Mit csinálunk ma?- Szállok ki autómból
- Nézzünk filmeket!- Csillan fel szeme
Elmosolyodok a kislányos cselekedetén, majd az ajtó felé veszem az irányt. Kulcsom a zárba helyezem és kattanással tudomást szerzek arról, hogy az ajtó nyitva. Semleges érzésekkel lépek be házamba, utánam pedig sötétbarna barátnőm ajtót becsukva maga után. Körbenézek a szinte már villának megfelelő házban és melegség tölt el belülről.
Otthonom a gazdag negyedben épült fel, pár évvel ezelőtt. Előtérből belépve egyből a hatalmas nappali tárul eléd, néhol hófehér szőnyeggel van védve a parketta, vajszínű bőr ülőgarnitúra előtt az üvegdohányzó asztal, velük szemben a fekete plazma tv alatta pedig komódok, amik tele vannak újságokkal, CDkkel és DVDkkel a fal pedig szinte teljesen azonos a kanapékkal. Lassan a nappali felé kezdek lépkedni, a nappaliból nyílik az udvar. A hatalmas üvegajtót egyszerűen csúsztatom el jobbra, majd kilépek a kertbe. Lábam alatt a térkő helyezkedik el, jó pár lépést teszek előrébb és a fűre lépek. Jobbra pillantok és meglátom a medencét a napozó ágyakkal. Kénytelenül is elmosolyodok, rengeteg szép emlék fűz ehhez az udvarhoz, na és a grillház! Felejthetetlen bulikat tartottunk itt! Például tavaly nyáron, a születésnapomon. Sokra nem emlékszem, csak pár fényképnek köszönhetően vannak halvány pillanatok.
- Mikor Edward idehozott egy kecskét és a szomszédok kihívták az állatvédőket.- Áll mellém Natalie- Kéne valamikor egy ütős buli, rég volt már!- Húzza széles vigyorra száját
- Mikor Laura és Kendra befestették a hajad kékre, majd koncertet tartottál.- Idézem fel én is az emlékeket- Pénteken megbeszélés után buli, csak meghívottaknak!- Vigyorodok el én is
Natalie rám kacsint majd elindul be a házba, követem példáját.
Leül és elkezd turkálni a DVD-im közt én pedig az emelet felé veszem az irányt.
Mikor felérek az emeletre szembe nézek a szobámmal, jobbra pillantva pedig a három teljesen egyforma vendégszobával. Mindegyikben fehér szőnyeg, középen franciaágy vele szemben a tv az ablakok mellett pedig egy szekrénysor, és természetesen mindegyikhez külön fürdő.
Telefonom pittyegése zavar meg gondolataimban.

Nate: "Biebs nagyon jó fej! Nem értem mi bajod van vele..."

Szemeim kitágulnak mikor meglátom az üzenetet.
- Natalie!- Rohanok le a lépcsőn- Nate írt!- Állok meg előtte
- Na mit?- Pillant fel rám
- Biebs nagyon jó fej! Nem értem mi bajod van vele...- Olvasom fel
- Inkább válogatok tovább.- Válik unottá hangja

Victoria: "Szörnyen naiv vagy."


Teljes nyugodtsággal küldöm el az üzenetet.

- Megvan!- Ugrik fel Natalie- Beavatottat!- Nyomja arcomba a tokot
- Tedd be!- Ülök le kanapéra és várom a film kezdetét



- Még mindig imádom ezt a filmet!- Állok fel a film végén
- Ez a négyes olyan helyes!- Kezd el idegesítő hangján beszélni
Csak megforgatom szemeim és kiveszem a filmet, majd elrakom tokjába. Szerintem egyáltalán nem is helyes.
Csengetés hallatszik. Egyből egymásra nézünk.
- Várunk valakit?- Húzza fel szemöldökét Natalie
- Nem.- Indulok el az ajtó felé
Óvatosan fordítom el a kilincset, majd kinyitom az ajtót.
- Mit keresel te itt?
- Nem akarsz behívni esetleg?- Próbál bejönni, de elé lépek
Teljesen felhúzza az agyam ez a gyerek és egyáltalán, hogy kerül ide? Honnan tudja, hogy itt lakok?
- Gondolom ez egy nem akart lenni.- Röhögi el magát- Csak a tagságit hoztam.
Mi van? Honnan tudja ezt? Nate! Amilyen ideges vagyok jelenleg azt szavakkal le sem lehet írni! Legszívesebben élve ásnám el őt és Natet is, ezért még nagyon megfizet!
- Ezer!- Tartom ki kezem
Próbálom leplezni idegességem, de nem sikerül túl jól. Bieber szélesen vigyorog, biztosan kiszúrta. Egy hatalmas mosoly közepette kezembe csapja a pénzt.
- Még jó, hogy Nate szólt róla!- Kacsint rám
- Holnap este!- Csapom rá az ajtót
Idegesen csapom le a pénz a dohányzó asztalra, Natalie pedig döbbenten mered rám. El sem tudom hinni, hogy Nate szólt neki! Vége, Natenek vége!

Victoria: "Egy életre felejts el!"

Dühből nyomom meg a küldés gombot, de úgy érzem jól teszem.
- Ne idegeskedj, este benézünk hozzá és biztos találunk valami érdekeset!- Kacsint rám a barnaság
- Szólj légyszíves Laurának és Kendrának!- Mosolyodok el
Drága Bieber, este benézünk hozzád és biztosan találunk valamit ellened! Készülj a vesztedre! Nem ő lesz az első ember aki elmenekül innen, ő sem több mint a többi akiket már elűztünk, de eddig tőle kell a legjobban tartanunk.



Este tíz, már szinte teljesen sötét van, ha belegondolok hamarosan itt a tél és már nyolckor lesz ilyen sötétség, korábban kell majd versenyeket rendeznünk.
Lassan felállok a kanapéról és az ajtó felé veszem az irányt amin az imént kopogtak. Kinyitom az ajtót és Kendra, Laura párossal állok szemben. Laura feszülten áll át egyik lábáról a másikra és tördeli az ujjait. Kendra egy sunyi mosollyal leplez mindent, de ő biztosan nem ideges. Natalie szörnyen komolyan áll meg mellettem, én csak végig vezetem tekintetem rajtuk, fekete sportcipő, fekete cicanadrág és bőrkabát, fejükön pedig sapka. Büszkén nézek rájuk, mindenkin a megbeszélt szerkó van.
- Induljuk!- Indulok meg kocsim felé- Kendra hova is megyünk?- Torpanok meg
- Comarica Parknál parkolj le, és onnan gyalog megyünk.- Mosolyog
- Köszönöm!- Mosolygok én is
Beülök a volán mögé, mellém Natalie hátra pedig Kendra és Laura majd elindulunk.
Bekapcsolom a rádiót, ahol Chris Brown új száma az X megy.
Még csak tegnap jött ki, de már minden tele van vele.

Gondosan leparkolok az üres Park előtt. Csak autóm hangja tölti be a környéket, ez egy szörnyen csendes, nyugodt rész. Máshol egész éjszaka szirénázás, dudálás, sikolyok, részegek és a többi hallható.
Kendra kipattan az autóból és megindul, mi követjük.
Egy hatalmas, szép ház előtt találjuk magunkat, mikor a szőkeség megáll. Sokat nem lehet belőle látni, hiszen a sötétség uralkodik jelenleg. Kendra közelebb lép a kapuhoz, végig simítja rajt kezét a következő pillanatban már a kapun belülről tekint ránk. Követjük példáját és bemászunk a házba.
Óvatosan settenkedünk el a házajtajáig, de úgy tűnik nincs itthon senki. Nagy egyszerűséggel rányúlok a hatalmas kilincsre és lám- lám nyitva az ajtó.
- Laura, jobbra a nappali és az udvar!- Tekint Laurara- Natalie, balra a konyha, ebédlő és a konditerem!- Pillant Nataliera- Victoriam, felmész a lépcsőn balra a hálószobája, fürdője és az erkély!- Mosolyog rám- Én pedig átnézem a fenti szint baloldalát. Villanyt nem kapcsolunk! Amúgy, nincs itthon!- Kacsint
Mindenki bólint, majd elindul a saját területére.

Telefonom fényét bekapcsolom és a lépcső végen balra indulok, egyetlen egy szoba van itt, szóval biztos a siker. Óvatosan nyitok be a szobába, telefonommal bevilágítom a szobát és meggyőződöm róla, hogy tényleg nincs itt senki. Belépek és utam az ágya felé veszem.
A párnák alá nézek be elsőként, majd a takaró alá, de semmi. A szekrényekhez lépek, a legtöbb pasi az alsógatyái közt tartja a fontos dolgokat. Az első fiók, kihúzom és elkezdek bent turkálni.
Ha belegondolok, hogy ezek Bieber boxerei...
Telefonom fényének köszönhetően megcsillant valami, egyből előhúzom. Személyi igazolvány, valamire még jó lesz, kabátom zsebébe csúsztam. Majd folytatom a keresgélést, csupa Calvin Kleine boxer fehér, fekete és piros színekben. Kezem hirtelen valami hideghez ér hozzá, a fehérneműket elveszem onnan és szembe találom magam egy pisztollyal! Telefonommal lefényképezem a fegyvert, majd tovább kutatok.
Egy csomó pénz, most páran biztos meglopnák Biebert hiszen több ezer dollár lehet itt... Honnan szedett ennyi pénzt? Nem akarom tudni.
Kitárom szekrényét és ott kezdek el kutatni, de semmi csak rengeteg ruha. Íróasztalát telefonommal végig világítom, papírokat tekintek meg. Csupa jelentéktelen irat. Nagyot sóhajtok és a fürdőszoba felé veszem az irányt.
Belépve az ajtón vaku fényében egy női melltartót tekintek meg, egyből odamegyek érte és felveszem. Ez Lola melltartója! Neki van az összes melltartójába beleírva, hogy "Lola Ride". El sem tudom hinni, ő is lefektette Lolát! A melltartót azonnal vállamra veszem és folytatom a dolgom.

Semmi felhasználható sincs sem az erkélyen, sem a fürdőben túl jól rejti el a piszkos dolgait. Kissé idegesen de lefelé veszem az utam, a lépcső alján a három lány már tanácskozik.
- Menjünk!- Lépek hozzájuk
- De siessünk, Bieber hamarosan hazaér!- Szólal meg Kendra
Hirtelen egy autó hangját halljuk kintről, hazaért!
Az ajtó még mindig nyitva, egyből összenézünk és idegesen kapkodjuk a levegőt.
Őrült módon kezdünk el rohanni a hatalmas kapu felé, hátam mögött csak az ajtó csapódását hallom és a lányok futásának zörejét. A kapun hiper gyorsasággal mászok át, majd a Park felé veszem az irányt. Csak remélni tudom, hogy mind jönnek és senki sem marad le.
Már látom az autóm, kocsikulcsom előkapom és kinyitom a járgányt.
Már csak pár lépés választ el a biztonságot nyújtó kocsitól. Gyorsan teszem meg az utolsó lépteim, majd bepattanok és becsapom az ajtót.
Hirtelen körbe tekintek és megnyugodva veszem tudomásul, hogy mind itt vagyunk.

Teljes csönd uralkodik vissza a házamig. Ez nem a szokásos csöndünk, ez az a fura csönd. Hangosan sóhajtok egyet és vezetek tovább. Ahogy körbenézek a környéken a szegénység és nyomorúság szinte mindenhol ott van. A négerek hatalmas csoportokba verődve mászkálnak fel- le, tőlük néha még a Vágottak is félnek tőlük pedig be kell vallani, hogy ők egy rettegett része a városnak.
Jótékonysági versenyt kéne rendezni a fehér szegények számára! Na ezt az ötletet feldobom pénteken.
Gondolkodásom közben az utcában vagyok már, a garázsnyitó gombot megnyova felnyitom a garázst és beállok oda.
- Maradtok éjszakára?- Szállok ki a kocsiból
- Aha.- Szólal meg egyszerre Kendra és Laura
- Mindent tudtok, érezzétek otthon magatok!- Zárom be az Audit
Mindig mindhárom vendégszoba üres és tudják, hogy mi hol van sokszor alsznak nálam.
Utam a hálószobámba veszem aludni, Natalie meg majd jön valamikor.



Reggel mikor felébredek lentről női hangok beszélgetését hallom, ezért a nappali felé indulok el.
Jól hallottam, Laura, Natalie és Kendra kávéznak a nappaliban közelebb megyek hozzájuk és leülök az egyik kanapéra lábam pedig törökülésbe húzom fel.
- Kérsz kávét?- Szólal meg Laura
Két ásítás közt bólintok egyet, míg Laura egy üres pohárba önti a forró italt amit magam elé veszek.
- Hány óra van?- Kérdezem kicsit rekedtes hangot
- 14:09.- Olvassa le telefonjáról Natalie
- Jézusom, már ennyi idő van?- Güllednek ki szemeim- Hat óra múlva kezdődik a verseny!
- Most inkább beszéljük meg a tegnap estét és ne pánikolj!- Szól rám Kendra- Ki mit talált?
- A nappaliban csak pénz volt, az udvaron meg szétdobálva a piás üvegek.- Jelenti ki egyszerűséggel a világosbarna lány
Nataliera tekintünk, aki veszi a lapot és beszélni kezd.
- Kevés kaja és rengeteg alkohol volt s konyhába és az ebédlőben, a konditeremből nyílt egy elhagyatott pince, egy ideig lementem. Full üres volt, tele pókhálókkal és pókokkal.- Vág grimaszokat Natalie
- Szintén semmi.- Teszi el egyik kezét a szöszi
- Akkor csak én jártam sikerrel.- Vigyorodok el- Lola Ride ott hagyta a melltartóját Bieber fürdőszobájában és elhozta a személyijét.
- Lola?- Tágulnak ki Laura szemei- Már megint megcsalta Bradet!- Akad ki teljesen a lány- Ez meg kell tudnia Bradnek!- Ugrik fel
Laura teljesen bele van zúgva Bradbe, mos tutira ráfog hajtani. Lola pedig egy ellenfelem és úgy néz ki, hogy már nem sokáig. Ha Brad kirakja teljesen összefog törni, és végre van bizonyítékunk az ellen, hogy Lola rendszeresen megcsalja! Bírom a srácot, de Lola egyből közbe szól ha valakivel elkezd beszélgetni.
- Fent van a szobámba a melltartója, ha kell!- Állok fel- Elkezdtek készülődni.- Indulok el
Laura hiper gyorsasággal rohan fel a szobámba és keresi a melltartót.
A mai verseny rengeteget számít, Lolát kiiktattuk viszont Bieber ellen még mindig nincs semmi, még a pisztolyt sem tudjuk ellene felhasználni hiszen ebben a városban szinte már ez természetes.
Mindent meg kell este tennem amit csak tudok!



- Készen vagyok!- Állok meg Teamem előtt
- Akkor indulhatunk, ugye?- Tekint rám Kendra
Csak bólintok egyet jelezve, hogy készen állok. Fehér- fekete- lila versenyszerkóm van rajtam, kezemben pedig a bukósisakom amihez Mr. Lee ragaszkodik, ugyanezekben a színekben pompázik.
Egész nap a házban készülődtünk.
Beülünk az Audimba és elindulunk, ritkán megyünk együtt versenyre.
Sosem szoktam izgulni most mégis, Biebertől félek egy kicsit, túl ügyes és még múltkor sem tudtam lenyomni szóval biztos magabiztosan indul.
- Victoria, te hol jársz?- Bök oldalba Natalie- Mindjárt be kell fordulnod!
Megrázom fejem és befordulok a Dragon St.-re.
Még csak háromnegyed van, de már rengetege itt vannak, néhány ember battyog össze-vissza a versenyzők közt. Egy hatalmas embertömeget pillantok meg, egyértelműen Bieber.
Leparkolok autómmal az út közepén lévő start előtt és kiszállok, egyből a tömeget kezdem el pásztázni, ami szétnyílni kezd és Bieber lép elő aki felém veszi az irányt.
Ahogyan felém közeledik egy sunyi vigyor van arcán a tömeg pedig követi. Léptei egyre csak gyorsulnak míg nem velem szembe ér.
- A boxereim közt hagytad a karkötőd Victoria!



2014. augusztus 31.

2.Fejezet~ Előverseny

Reggel hatalmas fejfájással kelek.
Az utolsó emlékképem az, hogy miután ez a Bieber gyerek felhúzza az agyam megállás nélkül öntöm magamba azt amit éppen elém tesznek. Lehet nem kellett volna annyit innom.
Csoszogó léptekkel haladok ki a szobámból ami a folyosóra vezet, majd balra egy hosszú úton a fürdőbe. Falakon lévő festményeket minden reggel tanakodó fejjel lesem végig hogy ki az a végtelen türelmes ember aki órákat belevetve megalkotta ezeket az ablaknyi díszeket.
Értelmetlen hülyeségek.

Csap alá nyújtva kezeim vizet engedek bele majd hirtelen mozdulattal arcomba fröcskölöm a vizet ezáltal lemosva rólam minden fáradtságot.
A hideg hatására szemeim villám csapásra tágra, éberre nyílnak.
Hullámos hajamon nem kell sokat fésülnöm, majd lófarokba összekötöm. A sminkemmel sem kell sokat bajlódnom, csak szempillaspirált teszek fel ami kiemeli a kék szemeimet és egy egyszerű, színezett ajakápolóval szebbé teszem a hatást.
Készülődés végére telefonom pittyogása belepi az egész folyosót, majd gyors léptekkel befutok a szobámba, hassal belehuppanok az ágyamba és a telefonért nyúlok.
"Önnek egy új üzenete érkezett!"

Natalie: "Helo csajszi! Ráérsz ma? :)"

Victoria: "Szia. Még ma átszáguldom párszor a pályát, hogy a siker biztos legyen, utána beülhetünk a kávézóba kajálni."

Ennyivel le is tudom a mai programomat és elindulok egy mához illő szettet keresni.
Egyszerű mégis vagány szerkóban lépek ki a hatalmas ajtómon, kocsi kulcsomat előkapom az előttem álló szépség felé emelem majd megnyomom, az ajtónyitó gombot ami teljes egyszerűséggel egy jelzés kíséretében felfele gördítí a kocsi ajtóit.
Mindig megtud lepni ez a járgány annyira tökéletes, nagyot szippantva a levegőbe megindulok és beszállok.
Kényelembe helyezem magam, kuplungot tövig benyomom majd beindítom.
- Gyerünk édes!- Lassan engedem fel a kuplungot
Fokozatosan egyre jobban nyomom a gáz pedált.

Hatalmas elmosódások látszanak a házak helyett, az adrenalin szintem egyre jobban növekszik, ahogy közelebb érek a belvároshoz, könnyedt, éles mozdulatokkal kikerülöm a hétköznapi embereket az autóikkal, akik néha dudálással vagy "Te őrült" kijentésekkel díjazzák tettemet. Hosszadalmas utcák után a versenypályán értem ki.
Sötét motel szerű házak veszik körül a hatalmas utat ami elnyúlik a végtelenségbe. Sehol egy lélek sem, hisz nappal van. Lassan a rajt vonalhoz gurulok, várok pár másodpercet majd a betont felfaralva elindulok. Az a kegyetlen gyorsaság ami körül vesz a magasba repít.
Imádom a munkámat!
Két soros futam után késznek érzem magam, majd a belvárosban a megszokott gyorsasággal haladok. A kávézó mellett leparkolok és egyből a telefonomat kezdem nyomkodni. Ilyenkor a külvilág elhalkul és csak a telefonra figyelek olyan, mint az autóversenyzés.
Kocsim pittyegéssel jelzi bezárulását, én egyszerűen előre sem figyelek csak megyek egyenesen mire egy kisebb lökést érzek a vállamon, majd felkapom a fejem.
- Ne haragudj, jól vagy?- Csak meredek lefagyva az előttem álló ilyedt fiúra
- Őőő... Igen, semmi baj!- Lök felém egy édes mosolyt, majd tovább fut
Azok a csillogó kék szemek megbabonáznak. Gyors egyszerűséggel kiverem fejemből majd belépek a kávézóba és helyet foglalok.


Már öt perce várom drága barátnőmet, mire hosszú barna hajával belibben az ajtón, és hatalmas mosollyal felém halad.
- Nem szokásod pontosnak lenni igaz?- Nézek felé
- Ahogy neked sem.- Vág vissza
Elmosolyodok mondatán, majd intek egy pincérnek.
- Na, és mivan veled?- Pillant rám- Várod a versenyt?
- Melyik versenyt nem vártam még?- rákacsintok majd felnézek a pincérre- Egy tojásos salátát kérek narancslével. Natalie?
-Nekem egy forrócsoki elég lesz.
- Egy forrócsoki?- röhögök felé- Csirke falatokat hozzá?- Tör ki belőle is a nevetés
Szemeivel hunyorgatni kezd, majd a pincérre tekint.
- Egy forrócsokit!
A fiú csak bólint, majd a pulthoz sétal.



- Fel se tudom fogni hogy csinálod!- Enged előre az ajtón
- Micsodát?- Értetlenkedek
- Annyit eszel, mint két terhes nő, és meg sem látszik rajtad!
- Jók a gének.- Ülünk be a kocsiba, majd barátnőm felé nézek- Csatold be az övet!
Ideje sincs megszólalni, egyből taposok a gázra és hajtok előre, míg egy hatalmas torlódásba nem érünk.
- Na ne már!- Mérgesen mordulok fel
- Türelem rózsát terem.- Mosolyog rám
Épp ahogy a piros lámpánál megállunk jobb oldalom mellettünk álló fehér kocsira kapjuk a fejünket. Az autó ablaka lassan, drámaian húzodik le, majd most jön amire végtelenül nem számítok.
- Bieber!- Összeszűkitett szemekkel figyelem arcát
- Már a nevem is tudod, kicsi lány!- Gúnyosan felnevet, majd felhúzza öntelt vigyorát amit legszívesebben letörölnék
- Az ott Nate?- Bökött vállba Natalie- Nate!- Szól át, majd nagy meglepetésünkre ő hajol elő az anyósülésen
- Sziasztok!
Mi jöhet még? Érzéstelen, meglepődött arccal figyeljük őket.
- Na egy verseny Victoria?- Emeli ki a nevem
Honnan a francból tudja a nevem?
- Közterületen vagyunk te ostoba!
- Mert amit csinálsz az legális, ugye drága?- Nevetnek fel- Na mindegy akkor ha gyáva vagy...
- Rendben!- Vágok szavába
Nem akarom, hogy azt hidje hogy ő nyerte a szócsatát. De tök mindegy, mert simán leelőzőm, célba érek és legalább visszavesz a képéből plusz békén hagy!
- Elkapnak a zsernyákok aztán inthetsz a futamnak Victoria!- Feldúltan néz rám Natalie
- Ez csak egy kis autózgatás, nem nagy ügy!
- Sárga a lámpa!- Szakít meg Bieber
Egy szúros pillantást vetek felé majd megmarkoltam a kormányt, és elkezdjük bőgetni a kocsikat.
A feszültség egyre jobban fokozódik érzem, hogy hamarosan zöld lesz és rálépek a gázra.

Kacskaringózva kerüljük ki az akadályokat, egymást leszorítva próbálunk nyeréshez futamodni, de még magunk se tudjuk merre lesz az utunk.
Egy egyszerű kerüléssel megelőzöm ellenfelem, majd hatalmas villogó fényekre és szirénázásra kapjuk fel fejünket.
- Basszameg!- szidkolódok idegesen
Gyorsabbra veszem a tempót, addigra a Bieber gyerekkel fej-fej mellett haladunk.
- Annyira tudtam!- Mondja idegesen a mellettem ülő lány
- Hé!- Kiabálásra figyelek fel- Rázzuk le őket!- Kacsint felém
- Aha, aha, hogy te nyerd meg igaz?- Nevetem ki
- Nem. De gondolom te se szeretnéd a sietten tölteni az éjszakád és talán a versenyed estéjét is!
Sajnos igaza van, semmi pénzért nem hagynám ki!
- Jó.- Egyezek bele
Egy ágazódásnál szétszéledünk, majd két irányba indulunk. Egy nagy emeletes házat kikerülve újra egymás mellett kötünk ki, míg egy hatalmas szakadék előtt csikorgatva nyomom a féket.
- Figyelj!- Üvölt fel Natalie
Mintha előre megterveztük volna az egészet, pár miliméter válszt csak el a szakadéktól.
Hatalmasat sóhajtok megkönnyebbülésem jeléül.
Megfordulok és kerestem a fehér autót, miből Bieber int egyet majd körkörözve nagy port csinál és elhajt ezzel lehetőséget adva elszökésünknek, hiszen a zsaruk így nem találnak ránk, egy ideig...
- Nem is olyan rossz ez a fiú!- Bök oldalba a mellettem ülő barnaság
Csak megforgatom a szemem és Bieber után eredek.
Hallom a szirénákat, de késő. Nem látnak minket a porfelhő miatt és amúgy sem tudnának utólérni minket, azokkal a semmit nem érő autóikkal.
Bieber túl jó, veszélyesen jó!

2014. augusztus 17.

1.Fejezet~ Váratlan vendég

Ahogy belegondolok a ma esti buliba minden porcikám bizsereg. Az év legnagyobb bulijának tervezik. Tele lesz emberekkel, gazdagokkal, versenyzőkkel, teamesekkel, plázacicákkal, szakadékokkal egyszóval mindennel. Mindenféle megjelenésű, mentalitású, személyiségű emberrel. A Hell Bitchen amúgy is oltári nagy partyk szoktak lenni, csak nem tanácsos italt sem semmi mást idegenektől elfogadni igaz, hogy a mi társaságunk a sötétebb rétege a városnak de drogokhoz még mi sem nyúlnánk. Persze van aki megteszi, de nem jellemző és nem is függők és ez nem a mi társaságunk ez még a nálunk is durvább része Detroitnak, a Vágottak. Testüket különböző helyeken vágások fedik némi öngyilkossági kísérleti jelleggel, némi kábítószer hátasa alatt szerzett sebekkel és még ki tudja mi minden más. 
Gondolataim levezetése közben kész is vagyok a mindenemmel. 
Hajam kivasalva, arcomon alapozó, szempilláimon a műszempilla, szememen szemceruza, szemhéjtus és fekete szemhéj púder ékeskedik, számat pedig vörös rúzs emeli ki. Fekete, feszülős miniruha, természetesen pánt nélküli és hozzá fekete masnis magassarkú cipőm. Ezennel késznek is nyílvánítom magam! Még utoljára belemosolygok tükrömbe és telefonom felé veszem az utat.
- Natalie, tíz perc és ott vagyok!- Szólok bele a telefonban
- Várlak!- Nyomja ki fekete hajú barátnőm
Telefonom táskámba teszem és autóm felé veszem az irányt.



Hell Bitch előtt megállok és Natalieval összenézünk.
- Mehetünk?- Nézek kérdőn 
- Persze. Kendra Willékkel van, Laura is benéz később.
Csak bólinktok egyet és kiszállunk az autóból, majd a bejárat felé vesszük az irányt.
Messziről kiszúrom Kinget, a főőrt aki akkora, mint egy ház. A tipikus Securitys egyenruhában áll mozdulatlanul. Egyből felé vesszük az irányt.
- King!- Emelem fel a kezem
- Csak nem a híres Victoria Parker?- Fordítja felém a fejét- Gratulálok, nagy voltál legutóbb!- Csap a tenyerembe- Menjetek csak!- Enged be minket, soronkívül
- Puszi King!- Küldök felé egy puszit
Ez a pasi sosem nő fel. Mióta Mr. Leenek dolgozom a rajongóm és hiába mondom el neki, hogy nekem nem kell testőr sokszor lohol utánam, hogy megvéd a semmitől. Tipikus nagy maci.
- Ott van Kendra!- Indul el barátnőm a pult felé
- Várj már meg!- Rohanok utána, már amennyire ez magassarkúban lehetséges
A hatalmas tömegen keresztül vergődjük magunkat, majd feléjük vesszük az irányt. 
Az izzadság és pia szag nagyon érezhető, a zene üvölt és félholtra itta már magát pár ember akik táncolni próbálnak. A fények fel le mozognak és teljes félhomály uralkodik. A fontelokon épp egymást falják az egy éjszakás kalandok, az asztaloknál pedig még pont józan emberek vihognak, főleg nők. A pultosok pedig ezerrel dolgoznak, a pultnál ülők pedig csak szórják a pénzt.
- Victoria!- Ugrik valaki hátulról rám
Tetovált karjára tekintek és egyből tudom, hogy ki az illető. 
- Nate!-  Fordulok karjaiba, majd megölelem
Teljesen józan még. Szőkésbarna csapzott haja szokásosan áll. Nate is versenyez, ellenfelem.
- Kendra!- Bújok ki Nate öleléséből Kendrát keresve
- Natalieval van, táncolnak!- Mutat a tömegbe Will- De én itt vagyok!- Tárja ki karjait
- És még egy ideig itt is leszel!- Fordulok el tőle
Szörnyen nagyképű és akaratos gyerek. Tudom, hogy csak ágyba akar vinni, mint mindenki mást. 
Natere pillantok ezzel jelezve, hogy csinálnék valamit. Mindig is tetszettem neki, így őt akármire rá tudom venni. Lassan mellkasára csúsztatom a kezem, majd szemébe nézek. Ajkaim elvállnak egymástól és csak meredek a kék szempárba. Meglepődést és boldogságot sugároz.
- Menjünk táncolni!- Fogja meg a kezem 
Nate mögött haladok be a parkett közepére. Megállít, majd maga elé helyez ahol én hozzá símulva elkezdek táncolni.


Hajamba túrok, majd Natenek háttal nyaka köré helyezem a jobb kezem így még közelebb tartva magamhoz. Medence csontomra helyezi kezét és onnét ágyékcsontomig csúsztatja. Egyből megfordulok, minek következtében keze a fekemre vándorol, nyakába helyezem mind két kezem majd várom, hogy megcsókoljon.
- Victoria!- Üvölt nekem Kendra- Ezt látnod kell!- Kezd sietősen haladni a kijárat felé
Natera tekintek majd egyedül sietek Kendra után. A rengeteg egymáshoz 'ragadt' emberen átverekedem magam, a félrészeg bedrogozott idiótákat meg egyszerűen alrébb lököm. Nagy nehezen sikerül utol érnem Kendrát.
- Hova megyünk?
- Egy srác egy fehér Ferrarival fel-le rohangál, és eszméletlen mit művel! Lehet ellenfeledre találsz benne...- Kezdi a földet pásztázni
- Kétlem!- Kezdek el idegesen kifelé haladni
Egy egész tömeg lesi már, az első srácot aki az utamba kerül egyszerűen arrébb lököm, mire mindenki odakapja a fejét és a sor automatikusan nyílik meg előttem.
A tömeg elejére érve Kendra, Natalie és Laura csapódnak mellém véleményemre várva.
Már épp szólásra nyitom a számat, mikor elszáguld előttem, majd fék csikorgatva megáll ami még talán a zenénél is hangosabb lehet, hirtelen megfordul majd újra elszáguld.
- Egy nagymenőző fasz. Nem éri meg rá idő pocsékolni.
Ahogy ez kimondom ismét megjelenik, majd megáll ezúttal már egy szinttel nyugodtabban de még mindig fék csikorgatva.

Ő felsége kiszáll az autóból, majd neki támaszkodva méri végig az emebereket. A lányok nagyrésze már az ájulás határán van tőle, pedig nem nagy szám a gyerek.
Szőkésbarna haja felállítva, mogyoróbarna íriszei csillognak, keze végig tetoválva és nagyon swagen van felöltözve.
- Ki itt a főnök?- Szólal meg- Utcaverseny. Beszélni akarok vele!- Jelenti ki nagyképűen
Érzem, hogy nem leszünk jóban ha itt szándékozik maradni.
Minden szempár rámszegeződik így érzem, muszáj vele szóba állnom. Pár lépést teszek előre, hogy megmutassam magam ennek a nagyképű kölyöknek.
- Mit akarsz? Honnan jöttél? Hogy hívnak? Miért vagy itt?- Kérdezem flegmán
- Te lennél a főnök?- Mosolyodik el szórakozottan
Azt az ocsmány vigyort legszívesebben letörölném a képéről! A nagyképűség, a felsőbbrendiségi érzet és a lenézés keveredik abban a vigyorban.
- Talán valami problémád van vele?- Emeltem fel a hangom, mire mögém lépett a team- Ki vagy te?- Üvöltöm el magam
Hirtelen mögöttem érzem az összes versenyzőt és az összes teamet ezzel jelezik neki, hogy ők mind tisztelnek és védenek engem. Lehetnek vagy százan mögöttem, ami talán félelmetesnek tűnik.
- Justin Bieber.- Jelenti ki
- Sosem hallotam még rólad.- Mosolyodok el- Mibe tudok segíteni?- Térek a lényegre
- Nem egyértelmű?- Fintorodik el- Mikor lesz a következő verseny?
- Szerdán kilenckor van a rajt, a Dragon St.-ről indulunk.
- Ott találkozunk!- Száll be autójába, majd a gázra lép és elhajt