Ledermedtem állok Bieber előtt, arcomra halál fehér szín telepedett, és szidtam magam belülről.
- Az nem az enyém!- Jelentem ki teljes egyszerűséggel.
- Ó, tényleg?- Gonoszan vizsgálja az ékszert.- Akkor erre már nincs szükségem.- Lendít egyet a karján majd eldobja a tárgyat ami a csatorna lefolyójába esik. A sikítás szélén állok, de tartom magam, hogy le ne bukjak mindenki előtt hogy Biebernél voltam. Sőt az egész dolog félreérthető, hiszen ennél a stricinél voltam, és a boxerei közt nyúlkáltam, undorító.
- Emelném a tétet.- Lép felém kacskaringózva.
- Mennyit emelnél?- Húzom ki magam.
- Nem a pénzt emelném. Azt akarom hogy ne próbálj betörni a házamba, egyszerűen kerüld el.- A körülöttünk lévő emberek rideg csöndben figyelnek, és minden szavunkat elemzik.
- Semmiért nem mennék abba a házba.- Nevetek, hogy simítsak a helyzeten.
- Így legyen, Victoria!- Kacsint, majd visszasétál autójához
- Figyelem emberek, figyelem!- Mindenki a hang irányát keresi.
Meglátunk egy magaslaton álló barna bőrű embert.
- Várjátok az év legnagyobb versenyét?- Üvölti, ezzel Bieber vs. Parkerre célozva.
Az ember sereg tengerként hullámzik előttem, egyetértő kiáltásuk bezengi az egész utcát. Felfoghatatlan a mai napig számomra hogy ez a sok ember miattunk, autóversenyzők miatt vannak itt, hogy mi szórakoztassuk őket, hiába legális a dolog így még nagyobb élvezetet nyújt.
- Akkor a versenyzőket kérem hogy induljanak a járműveik mellé!- Veszek egy nagy levegőt, és sétálok a kocsim felé. Minden autós fennhordott orral, ütemesen, némelyik fent tartott kézzel elindul az autójához. De senki sem akkora nagy szám, mint Bieber. Lányok hada veszi inkább körül, akik végig simítják minden mocskos helyet rajta így biztatva őt. Ő nem foglalkozik ezzel, gúnyos, nagyképű, idegesítő vigyora ott lifeg az arcán, és megy előre.
- Victoria, te komolyan őt bámulod?- Hitetlenkedve fordít maga felé Natalie.
- De csak is undorodva.- Lépek grimaszolva a jármű felé.
-Tapsoljuk meg a versenyzőket!- Kiált a férfi a mikrofonba mire a tömeg tombolni kezd.
A verseny kezdődik.
Idegesen markolom a kormányt, és méregetem az előttem lévő utat.
Sose féltem, mindig is magabiztos voltam mert tudtam hogy győzök, de most bekell látnom, hogy Bieber nagyon jó, vetélytársamat leltem benne.
- Hé, cica!- Kopog valaki az ablakon, mire automatikuson lehúzom az ablakot.
- Mondd seggfej!- Nézek át az ülésen, álvigyorral.
- Ma veszíteni fogsz, készülj fel!- Gúnyosan felröhög, majd felhúzza az ablakát.
Hihetetlen mennyire feltud húzni a szimpla jelenlétével.
- Majd meglátjuk!- Mondom magamnak, és megbőgetem a motort, jelezve hogy iparkodjanak már.
- Mehet a menet?- Kérdez a vezérkar, és minden versenyző mint a hülye gyerek nyomni kezdi a dudát, kivéve én és Bieber.
- Kérem az inditó csajokat!- Jelenti ki egy csepp kacérsággal a hangjában.
Három vasalt hajú, agyon sminkelt, mini ruhában lévő olcsó nő tipeg az autósok közötti résekkel szemben egy zászlóval a kezében. Minden férfi kocsis dudálni kezd, a tömegben a férfiak fütyülnek a látványt látván, én csak megforgatom a szemeim.
- Felkészülni!- Egyre jobban ver a szívem, el sem hiszem hogy elkezdődik.- Kész.- A lányok felemelik a zászlót, a kezem szinte csúszik a kormányon az izzadtságtól.
- Rajt!- A zászló lassan a földre hullik, én idegesen a gázra lépek, így csikorgatva belevágok a nagy futamba.
Az idegesség, izgatottság, és a félelem úrrá lesz rajtam, érzem. A gázpedált tövig benyomom, és megelőzök minden lassú autóst, végül Bieber mellett kötök ki.
Éles kanyarokat faralok, és minden akadályt megpróbálok kikerülni, de még mindig mellettem van. Egyre erősebben szorítom a kormányt, váltok, és felengedem a kuplungot, majd megint teljesen benyomom a gáz pedált. Elé vágok, ez már siker. Diadalmasan elvigyorodok, és a visszapillantóba nézek, de abban a pillanatban elém vág.
- Hát ilyen nincs!- Felmordulok, és betörekszem a kocsi mellé. Egy szűk sikátorra figyelek előttünk, keskeny, nem fogunk elférni egymás mellett. Teljes gyorsasággal hajtom az autót, már csak negyed rész kell és megelőzöm a sikátor előtt. Bieber tiszta logikátlanságával bevág mellém, mire autóink összeérnek a másik oldalt a falat súrolják.
- A visszapillantóm te barom!- Kiabálok át neki, képtelenség hogy meghallja.
Hosszas csikorgás után, megrongált autóval haladtunk egymás mellett. Mr. Lee kifog nyírni!
Az utolsó előtti íves kanyarba farolva befordulok, de Bieber belecsúszik a kocsim hátuljába.
- Kicsinállak, te őrült!- Harapok idegesen a számba.- Meg kéne leckéztetnem ezt a fattyút.-Motyogok magamban. Száz méterre egy kisebb kuka sereg sorakozik előttem, egy hirtelen mozdulttal beállok Bieber elé, hogy kitakarjam a sok szemetest.
- Gyerünk, Victoria!- Gondolom magamba.
Rohamosan közeledek feléjük, mikor az utolsó pillanatban kikerülöm őket, de az a szerencsétlen nem jár sikerrel. Az összes szemét, trutymó az autójára borul mitől nevetni lett kedvem. Gondolom milyen ideges lehet, szinte elképzelem a dühös arcát. Annyira elkap a nevetés hogy észre sem vettem, hogy újra mellettem megy.
Már csak az utolsó kanyar van. A többiek sehol, a távolban szinte látni azt a rengeteg embert. Ívben haladunk fej-fej mellett. Már a sírógörcsöt érzem a mellkasomban. Nem győzhet le! A pedált már átszakítottam a kocsin. Már nincs sok vissza, két méterre haladunk, és átmegyünk a szalagon, legalább 50 métert fékezve. A meggyötört kocsit leállítom, és megtörlöm a verejtékes arcom.
Akkor most ki is győzött?
- Istenem segíts meg!- Könyörögtem majd kinyitottam a kocsi ajtaját.
- És a verseny győztese..- Ekkor a lemaradott versenyzők is befutnak lomhán.- Húsz centiméterrel Victoria Parker!- Hatalmas kő esett le szívemről, és belül tomboltam. Natalie a nyakamba ugrott, a társaság körém gyűlt és a nevemet kántálják. Megfogalmazhatatlan boldogság gyülemlik össze bennem, és ami még boldogabbá tesz hogy legyőztem Biebert.
Hátam mögé pillantok és látom, ahogy becsapja idegesen a kocsi ajtaját, belevág kettőt, és elsiet.
- Hatalmasat arattál, megint Victoria!- Fordulok az ismerős hang irányába.
- Nem megírtam hogy felejts el?- Semlegesen vizslatom.
- Ne legyél ennyire kiakadva, hiszen megnyerted. Vagy féltél hogy legyőz?- Fél oldalasan elvigyorodik.
- Örök győztes vagyok.- Kacsintok.- A győzelmemet pedig itt, és most megünnepeljük!- Kiáltok fel hangosan, mire mindenki egyetért.
- Ez hatalmas este lesz.- Szól hozzám a barátnőm.
- Emlékezetes.- Figyelek felé.
A hatalmas utcát ellepik a fények, a zene túl ordít minden zajt. Utolsót igazítok csillogó, sokat mutató koktél ruhámon, és Natalieval belobbanunk az átjárón. Az emberek idejönnek, gratulálnak, majd tovább haladnak. Esküszöm mintha megszültem volna. Nem fogom kímélni ezt az éjszakát.
-Tegyünk olyat, amit holnap megbánunk!- Gonoszan vigyorodok Nataliera, ő csak kétségbeesettem figyel.
Bevetem csábító mosolyom, és egyből helyes fiúk tekintetével játszom, egyet annyira végig bámulok hogy háttal haladok előre, mire beleütközök valakibe.
- Sajnálom, hogy olyan nagy a segged, hogy nem férsz el.- Kedvesen vigyorog Bieber a képembe.
- Ennyire ne legyél mérges, hogy egy lány legyőzött.-Hajolok vészesen közel hozzá, ő csak tovább vigyorog, néha a számra pillant.
- Hagytam magam.- A derekamért nyúl, és közel húz magához.
- Jobbat nem tudsz kitalálni?- Fonom kezeimet a nyakába, egyre több tekintetet érzek magunkon.
- Inkább mutatok jobbat.- Keze csiga lassúsággal csúszik lejjebb, másik kezével az arcomért nyúl. Megnyalja a száját, ami magával ragad, és észreveszi, hogy bámulom mert elmosolyodik. Egyre gyorsabban veszem a levegőt, közeledik felém, mikor már majdnem megcsókol hangosan elnevetem magam.
- Most mi van?- Összevont szemöldökkel figyel.
- Te komolyan azt hitted hogy megcsókolhatsz?-Nevetek fel jobban, és elsétálok a pulthoz, tétlenül ott hagyva Biebert.
- Egy vodka-narancsot kérek!- Szólók a pincérnek, mire egy vészesen helyes fiú ugrik elém.
Olyan ismerős...
- A mai nap sztárjának egy vodka narancs.-villantja meg mosolyát.
- Ez hízelgő.- Figyelem mit csinál.
- Hát nem? Te vagy itt a leggyönyörűbb.- Tárja szét karjait, mire elpirulok, és mosolyogva eltakarom az arcom.- Egy szenvedélyes ital, erős ütő hatással, a szép lánynak.- Teszi elém a piát.
- Köszönöm szépen.- Veszem el, hálásan.- Hogy hívnak?- Eljátssza ahogy leporolja a vállát, és kihúzza magát, amitől nevetnem kellett, és ő is viszonozta.
- Jason.- Mondja aranyosan.- És téged, Victoria?- Megforgatom hitetlen kedve a szemeim.
- Inkább megyek táncolni.- Kacsintok a fiúra.-Esetleg csatlakozhatsz.
- Ó, eléggé két bal lábas vagyok, de mehetek.- Int társának és átugrik a pulton.
Megfogom puha kezét, ahogy tekintek feljebb látom, hogy tetoválás fedi szinte egész alkarját. Besietünk a tánc parkett közepére, az az a versenypálya közepére, hátat fordítok, kezét enyhén a derekamra teszi, és táncolni kezdek.
Nem veszem észre a külvilágot, csak a zene szól a fejembe, átadom magam az estének. Hirtelen a keze lecsúszik a fenekemre, és belemarkol amitől szemeim kipattannak, és késztetést érzek, hogy pofán vágjam és ott hagyjam. Lassan megfordulok és Bieber perverz tekintetével találom szembe magam.
- Mi a fasz? Jason?- Állok idegesen.
- Megunt, és átadott.- Közellép hozzám, de én automatikuson hátrálok.
- Hogy neked mindent elkel rontanod.-Kezdek bele hisztimbe, mire egy pincér apró kék italokat osztogat egy tálcán.
- A ház ajándéka!- Egyből oda kapok, és egyszerre kettőt veszek el, majd lehúzom.
- Nem sok az pici lány? Nagyon ütős.- Néz össze a két fiú.
- Drog van benne.- Undorral mosolyog rám Bieber.
Szemeim egyből az italra vezetem, nagyra tágult szemekkel nézem az immáron üres poharat, sokk hatásának köszönhetően leejtem a poharakat a kezemből, amik összetörnek. Lassan a szilánkokra pillantok, majd vissza Bieberre, aki rosszalóan néz. Egyből hátat fordítok neki és elkezdek rohanni a tömegből kifelé.
Nem tudhatja meg senki sem, hogy ittam ebből a valamiből és még kettőt is...
Egy ház sarkába kuporodok le. Csak ülök és egyre furcsább minden... Hirtelen az adrenalinom az egekbe ugrik és úgy érzem, hogy feltudnék mászni a Mont Everestre. Ujjaim remegnek, csak nem tudom mitől.
- Csak nem hat az anyag?- Guggol le velem szembe Bieber.
Szemeim összehúzni, álkapcsom megfeszítem, szemmel láthatóan egy mozdulatommal kinyírná, Biebert. Miért kell ennek mindig, mindenhol ott lennie?
- Segítek.- Szólal meg hirtelen és felém nyújtja egyik kezét, amit félve de elfogadok.- Elviszlek magamhoz.